Betegjogok Magyarországon: milyen jogai vannak a betegnek az egészségügyi ellátás során?

Vissza a jogi tudásközpontba

Rövid válasz

A betegnek Magyarországon joga van többek között a megfelelő egészségügyi ellátáshoz, az emberi méltósága tiszteletben tartásához, a kapcsolattartáshoz, a tájékoztatáshoz, az önrendelkezéshez, az egészségügyi dokumentáció megismeréséhez és az orvosi titoktartáshoz. Ezeket a jogokat elsősorban az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény, röviden Eütv., szabályozza.

A betegjogok nem azt jelentik, hogy a beteg minden ellátást azonnal, bármilyen feltétel nélkül követelhet. A betegjogok célja az, hogy az egészségügyi ellátás során a beteg ne kiszolgáltatott helyzetben, információ nélkül vegyen részt az ellátásban, hanem tájékoztatást kérhessen, döntést hozhasson, megismerhesse az iratait, és emberi méltóságát tiszteletben tartsák.

A betegjogok fő szabályait az Eütv. 6-33/B. §-ai tartalmazzák. Az egészségügyi adatok kezelésénél az 1997. évi XLVII. törvény, személyiségi jogi sérelem és sérelemdíj esetén pedig a 2013. évi V. törvény, vagyis a Polgári Törvénykönyv szabályai is jelentősek lehetnek.

Lényeg röviden

A magyar betegjogi szabályozás központi jogszabálya az 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről. A betegjogok fő szabályait az Eütv. II. fejezete tartalmazza.

A legfontosabb betegjogok:

• egészségügyi ellátáshoz való jog;
• emberi méltósághoz való jog;
• kapcsolattartás joga;
• gyógyintézet elhagyásának joga;
• tájékoztatáshoz való jog;
• önrendelkezéshez való jog;
• ellátás visszautasításának joga;
• egészségügyi dokumentáció megismerésének joga;
• orvosi titoktartáshoz való jog;
• panaszjog és betegjogi képviselőhöz fordulás joga.

A betegnek ugyanakkor kötelezettségei is vannak. Együtt kell működnie az egészségügyi dolgozókkal, tiszteletben kell tartania más betegek jogait, az egészségügyi dolgozók jogait, valamint az egészségügyi szolgáltató működési rendjét.

Nem minden kellemetlen kórházi vagy rendelői élmény jelent automatikusan orvosi hibát vagy kártérítési ügyet. Lehet betegjogi sérelem, kommunikációs probléma, dokumentációs hiányosság, panaszra okot adó helyzet, vagy adott esetben kártérítési, illetve sérelemdíj iránti igény is.

Miért fontos a betegjogok ismerete?

Az egészségügyi ellátás során a beteg gyakran kiszolgáltatott helyzetben van. Fájdalom, félelem, bizonytalanság, információhiány, sürgős döntési helyzet vagy hozzátartozói nyomás is jelen lehet.

Ilyenkor különösen fontos tudni:

• milyen tájékoztatást kérhet;
• beleszólhat-e a kezelésbe;
• mikor kell beleegyezés a beavatkozáshoz;
• kérheti-e az egészségügyi dokumentációját;
• ki kaphat információt az állapotáról;
• mit tehet, ha nem kap választ a panaszára;
• mikor fordulhat betegjogi képviselőhöz;
• mikor lehet indokolt ügyvéd segítségét kérni.

A betegjogok ismerete nemcsak jogvita esetén fontos. Jelentősége lehet egy vizsgálat, műtét, kórházi tartózkodás, zárójelentés átvétele, dokumentáció kikérése vagy panasz megfogalmazása során is.

1. Egészségügyi ellátáshoz való jog

Jogszabályi alap: Eütv. 6-9. §

Az egészségügyi ellátáshoz való jog egyik alapvető eleme, hogy sürgős szükség esetén a beteg jogosult az életmentő, illetve a súlyos vagy maradandó egészségkárosodás megelőzését biztosító ellátásra. Ide tartozik a fájdalom csillapítása és a szenvedés csökkentése is.

Az Eütv. 7. § alapján a betegnek joga van az egészségi állapota által indokolt, megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő egészségügyi ellátáshoz.

Ez a jog ugyanakkor nem azt jelenti, hogy a beteg bármelyik intézményben bármilyen ellátást korlátlanul követelhet. Az ellátáshoz való jog a jogszabályi, szakmai, finanszírozási, beutalási, területi ellátási és kapacitási szabályok keretei között érvényesül.

Gyakorlati jelentősége lehet például akkor, ha:

• a beteget sürgős esetben nem látják el;
• indokolatlanul hosszú ideig várakoztatják;
• nem kap tájékoztatást arról, hol juthat hozzá a szükséges ellátáshoz;
• az ellátás késedelme egészségkárosodáshoz vezethet;
• a beteg úgy érzi, hogy állapota ellenére érdemi ellátás nélkül küldték el.

Az egészségügyi ellátáshoz való jog része a szabad orvos- és intézményválasztás is. Az Eütv. 8. § (1) bekezdése alapján a betegnek joga van az állapota által szakmailag indokolt szintű egészségügyi szolgáltató és – ha jogszabály kivételt nem tesz – a választott orvos egyetértésével az ellátását végző orvos megválasztásához. Ezt a jogot az ellátás szakmai tartalma, sürgőssége, az igénybevétel alapjául szolgáló jogviszony, valamint a szolgáltató működési rendje korlátozhatja.

Ide kapcsolódik a második vélemény kérésének joga is. Az Eütv. 8. § (3) bekezdése alapján a beteg bármely, a kezelőorvos által megállapított diagnózissal, javasolt terápiával, a fekvőbeteg-gyógyintézetből történő tervezett elbocsátásával vagy más szolgáltatóhoz történő beutalásával kapcsolatban kezdeményezheti más orvos által történő vizsgálatát. Ha a beteg az adott szolgáltatónál nem részesíthető a szükséges ellátásban az egészségi állapota által indokolt legrövidebb időn belül, tájékoztatni kell arról, hogy az ellátás hol biztosítható, vagy várólistára kell helyezni (Eütv. 9. §).

2. Emberi méltósághoz való jog

Jogszabályi alap: Eütv. 10. §

Az emberi méltósághoz való jog azt jelenti, hogy az egészségügyi ellátás során a beteget tisztelettel, méltóságának megőrzésével kell kezelni.

Ez nem csupán általános udvariassági kérdés. Jogilag is jelentősége lehet annak, hogy:

• a beteggel megfelelő hangnemben beszélnek-e;
• indokolatlanul várakoztatják-e;
• szeméremérzetét tiszteletben tartják-e;
• a vizsgálatot mások előtt végzik-e;
• csak az ellátáshoz szükséges beavatkozásokat végzik-e el;
• a beteg személyes szabadságát csak törvényes feltételek mellett korlátozzák-e.

Különösen érzékeny terület lehet az idős beteg ellátása, a pszichiátriai ellátás, a szülészeti-nőgyógyászati ellátás, a fogyatékossággal élő beteg ellátása vagy a cselekvőképtelen beteg helyzete.

3. Kapcsolattartás joga

Jogszabályi alap: Eütv. 11. §

A kapcsolattartás joga elsősorban fekvőbeteg-ellátásban bír nagy jelentőséggel. A betegnek joga van arra, hogy kapcsolatot tartson más személyekkel, látogatókat fogadjon, illetve meghatározott esetekben hozzátartozója vagy más személy mellette tartózkodjon.

A kapcsolattartás azonban nem korlátlan. Figyelembe kell venni:

• az intézmény működési rendjét;
• más betegek jogait;
• az ellátás zavartalanságát;
• járványügyi vagy higiéniai szabályokat;
• az adott osztály sajátos működését.

Külön szabályok merülhetnek fel kiskorú beteg, szülő nő, súlyos állapotú beteg vagy haldokló beteg esetén.

A gyakorlatban betegjogi kérdés lehet például, hogy:

• kiskorú beteg mellett tartózkodhat-e a szülő;
• szülésnél jelen lehet-e a beteg által megjelölt személy;
• haldokló beteghez beengedik-e a hozzátartozót;
• indokolt-e a kapcsolattartás korlátozása;
• az intézményi házirend arányosan korlátozza-e a beteg jogait.

4. A gyógyintézet elhagyásának joga

Jogszabályi alap: Eütv. 12. §

A betegnek főszabály szerint joga van a gyógyintézetet elhagyni, ha ezzel mások testi épségét vagy egészségét nem veszélyezteti.

A távozási szándékot a kezelőorvosnak be kell jelenteni, és azt az egészségügyi dokumentációban fel kell tüntetni. Ez különösen akkor fontos, ha a beteg orvosi javaslat ellenére kíván távozni.

Ez a jog nem korlátlan. Korlátozás merülhet fel például:

• fertőző betegség esetén;
• veszélyeztető állapotban;
• pszichiátriai ellátás során;
• cselekvőképtelen beteg esetén;
• ha a távozás mások egészségét veszélyeztetné.

Gyakorlati szempontból mindig külön kell vizsgálni, hogy a beteg önként, döntésképes állapotban távozott-e, tájékoztatták-e a kockázatokról, és megfelelően dokumentálták-e a távozást.

5. Tájékoztatáshoz való jog

Jogszabályi alap: Eütv. 13-14. §

A tájékoztatáshoz való jog az egyik legfontosabb betegjog.

A betegnek joga van arra, hogy számára érthető, egyéniesített és teljes körű tájékoztatást kapjon többek között:

• egészségi állapotáról;
• a javasolt vizsgálatokról;
• a javasolt beavatkozásokról;
• a beavatkozások előnyeiről és kockázatairól;
• az elmaradó beavatkozás lehetséges következményeiről;
• az alternatív kezelési lehetőségekről;
• a kezelés várható kimeneteléről;
• a javasolt életmódról;
• a további ellátás szükségességéről.

A tájékoztatásnak nem elég formálisnak lennie. Nem elég egy aláírt nyomtatvány, ha abból a beteg ténylegesen nem értette meg, milyen beavatkozásba egyezik bele.

A betegnek joga van kérdezni. Ez különösen fontos műtét, altatás, invazív beavatkozás, kockázatos kezelés vagy tartós egészségkárosodással járó döntés előtt.

Betegjogi és kártérítési ügyekben gyakran nemcsak az a kérdés, hogy az orvosi ellátás szakmailag megfelelő volt-e, hanem az is, hogy a beteg megfelelő tájékoztatás alapján hozta-e meg a döntését.

6. Önrendelkezéshez való jog

Jogszabályi alap: Eütv. 15-19. §

Az önrendelkezéshez való jog alapján a beteg főszabály szerint maga döntheti el, hogy kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni, illetve mely vizsgálatokba és beavatkozásokba egyezik bele.

Az egészségügyi beavatkozás feltétele főszabály szerint a beteg megfelelő tájékoztatáson alapuló, megtévesztéstől, fenyegetéstől és kényszertől mentes beleegyezése.

Ez különösen fontos:

• műtét előtt;
• invazív beavatkozás előtt;
• altatás vagy érzéstelenítés előtt;
• vérkészítmény alkalmazásakor;
• sürgősségi helyzetekben;
• korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen beteg esetén.

Invazív beavatkozásoknál a beleegyezésnek főszabály szerint írásban vagy más, törvényben elfogadott módon kell megtörténnie.

A beteg a beleegyezését főszabály szerint visszavonhatja. Ennek azonban lehetnek egészségügyi, dokumentációs és jogi következményei, ezért ilyen helyzetben különösen fontos a megfelelő tájékoztatás és dokumentálás.

7. Az ellátás visszautasításának joga

Jogszabályi alap: Eütv. 20-23. §

Az ellátás visszautasításának joga az önrendelkezési jog része. A beteg bizonyos feltételek mellett visszautasíthat vizsgálatot, beavatkozást vagy kezelést.

Ez azonban nem minden esetben egyszerű „nem kérem” kérdés. Az ellátás visszautasítása különösen szigorúan szabályozott akkor, ha az életfenntartó vagy életmentő beavatkozás elutasításáról van szó.

Ilyen esetben a törvény külön garanciákat ír elő, mert a beteg döntése az életét vagy súlyos egészségkárosodását érintheti.

Életfenntartó vagy életmentő beavatkozás visszautasítására csak akkor van lehetőség, ha a beteg olyan súlyos betegségben szenved, amely az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid időn belül – megfelelő egészségügyi ellátás mellett is – halálhoz vezet és gyógyíthatatlan (Eütv. 20. § (3) bekezdés). A visszautasítás ilyenkor csak közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban, írásképtelenség esetén két tanú együttes jelenlétében tehető meg érvényesen, a nyilatkozat érvényességét háromtagú orvosi bizottság vizsgálja, és a betegnek a nyilatkozatot a bizottság állásfoglalását követően, két tanú előtt meg kell ismételnie. Nem utasíthatja vissza az életfenntartó vagy életmentő beavatkozást az a várandós beteg, aki előre láthatóan képes a gyermek kihordására (Eütv. 20. § (6) bekezdés).

Gyakorlati kérdések lehetnek:

• döntésképes állapotban volt-e a beteg;
• kapott-e megfelelő tájékoztatást;
• pontosan mit utasított vissza;
• dokumentálták-e a visszautasítást;
• életfenntartó vagy életmentő beavatkozásról volt-e szó;
• fennálltak-e a törvényi feltételek.

Fontos, hogy az ellátás visszautasítása mellett is felmerülhet a beteg fájdalmainak enyhítése és szenvedéseinek csökkentése.

8. Egészségügyi dokumentáció megismerésének joga

Jogszabályi alap: Eütv. 24. §

A beteg jogosult megismerni a róla készült egészségügyi dokumentációt.

Ide tartozhat például:

• zárójelentés;
• ambuláns lap;
• lelet;
• laboreredmény;
• képalkotó vizsgálat eredménye;
• műtéti dokumentáció;
• ápolási dokumentáció;
• beleegyező nyilatkozat;
• sürgősségi ellátási dokumentum;
• kórlap;
• konzíliumi vélemény.

A dokumentáció megismerésének joga azért kiemelten fontos, mert panasz, betegjogi eljárás, sérelemdíj- vagy kártérítési igény esetén szinte mindig az egészségügyi dokumentáció az elsődleges bizonyíték.

A beteg az egészségügyi dokumentációját bizonyos esetekben az EESZT útján is megismerheti. Ha azonban jogvita vagy egészségügyi kártérítési igény merülhet fel, célszerű a teljes dokumentációt írásban is kikérni és megőrizni.

A beteg az egészségügyi dokumentációról másolatot is kérhet.  Adatvédelmi jogi alapon  a GDPR 15. cikk (3) bekezdése szerint a kezelt személyes adatok első másolata főszabály szerint díjmentes, a további másolatokért pedig az adminisztratív költségeken alapuló, észszerű mértékű díj számítható fel. Az Európai Unió Bírósága a C-307/22. számú ügyben kifejezetten az egészségügyi dokumentációra is megerősítette, hogy az első másolat díjmentesen illeti meg a beteget.

Külön szabályok vonatkozhatnak arra, hogy ki ismerheti meg a dokumentációt:

• kiskorú beteg esetén;
• cselekvőképtelen beteg esetén;
• meghatalmazott személy esetén;
• elhunyt beteg hozzátartozója esetén.

A beteg halála esetén az Eütv. 24. § (11) bekezdése alapján a törvényes képviselő, a közeli hozzátartozó, valamint az örökös jogosult a halál okával összefüggő vagy összefüggésbe hozható, továbbá a halál bekövetkezését megelőző gyógykezeléssel kapcsolatos egészségügyi adatokat megismerni, az egészségügyi dokumentációba betekinteni és arról – az első másolaton túli esetekben saját költségére – másolatot kapni. Az első alkalommal kért másolat költségmentes.  

9. Orvosi titoktartáshoz való jog

Jogszabályi alap: Eütv. 25. §

A beteg jogosult arra, hogy az egészségügyi ellátásában részt vevő személyek az ellátás során tudomásukra jutott egészségügyi és személyes adatait bizalmasan kezeljék.

Az orvosi titoktartás azt jelenti, hogy a beteg állapotáról, betegségéről, kezeléséről, vizsgálati eredményeiről vagy egyéb egészségügyi adatairól főszabály szerint csak az arra jogosult személy kaphat tájékoztatást.

A beteg nyilatkozhat arról, hogy:

• kinek adható felvilágosítás az állapotáról;
• kit zár ki az egészségügyi adatai megismeréséből;
• hozzátartozója milyen körben kaphat információt;
• milyen adatokat lehet közölni.

Az orvosi titoktartás ugyanakkor nem teljesen abszolút. Törvény meghatározott esetekben lehetővé vagy kötelezővé teheti az adatok közlését, például mások életének, testi épségének vagy egészségének védelme érdekében.

Az egészségügyi adatok kezelésének külön törvényi háttere az 1997. évi XLVII. törvény, amely az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezelésének feltételeit szabályozza.

10. A beteg kötelezettségei

Jogszabályi alap: Eütv. 26-27. §

A betegjogok mellett a betegnek kötelezettségei is vannak.

A beteg az egészségügyi szolgáltatás igénybevételekor köteles tiszteletben tartani:

• az egészségügyi szolgáltató működési rendjét;
• más betegek jogait;
• az egészségügyi dolgozók jogait;
• a jogszabályi és intézményi előírásokat.

Amennyiben az egészségi állapota lehetővé teszi, a betegnek együtt kell működnie az ellátásában közreműködő egészségügyi dolgozókkal.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a betegnek valós és lényeges információkat kell közölnie például:

• korábbi betegségeiről;
• gyógyszerszedéséről;
• allergiáiról;
• fertőző betegségeiről;
• korábbi műtéteiről;
• egészségügyi kockázatairól;
• az ellátás szempontjából fontos egyéb körülményekről.

A betegjogok gyakorlása nem sértheti más betegek vagy az egészségügyi dolgozók jogait.

11. Betegjogi panasz: hová és hogyan lehet fordulni?

Jogszabályi alap: Eütv. 28-29. §

A betegjogi panasz az egészségügyi ellátással kapcsolatos sérelem, hiányosság vagy jogsértés jelzésének egyik legfontosabb eszköze.

Fontos különbséget tenni a betegjogi panasz, a hatósági eljárás, a sérelemdíj iránti igény és az egészségügyi kártérítési igény között. Nem minden panasz jelez automatikusan orvosi műhibát vagy kártérítési ügyet. Előfordulhat, hogy a probléma elsősorban kommunikációs, dokumentációs,  vagy betegjogi jellegű.

Az Eütv. 28. § alapján az egészségügyi szolgáltató köteles a beteget – egészségi állapotától függően – a felvételekor, illetve az ellátás előtt tájékoztatni a betegjogokról, azok érvényesítésének lehetőségeiről és a gyógyintézet házirendjéről.

Az Eütv. 29. § (1) bekezdése szerint a beteg jogosult az egészségügyi ellátással kapcsolatban az egészségügyi szolgáltatónál, illetve a fenntartónál szóban vagy írásban panaszt tenni.

Ez azt jelenti, hogy panaszt lehet tenni például:

• közvetlenül az egészségügyi intézménynél;
• az osztályvezetőnél vagy intézményvezetőnél;
• az egészségügyi szolgáltató fenntartójánál;
• betegjogi képviselő segítségével;
• bizonyos esetekben az illetékes hatóságnál vagy más eljáró szervnél.

Mit lehet betegjogi panaszban kifogásolni?

Betegjogi panasz merülhet fel például akkor, ha:

• a beteg nem kapott megfelelő vagy érthető tájékoztatást;
• nem biztosították a dokumentáció megismerését;
• nem adták ki a zárójelentést, leletet vagy más iratot;
• nem tartották tiszteletben a beteg emberi méltóságát;
• nem megfelelő hangnemben kommunikáltak a beteggel;
• a beteg kapcsolattartási jogát indokolatlanul korlátozták;
• a hozzátartozó nem kapott tájékoztatást, bár arra jogosult lett volna;
• a beteg úgy érzi, hogy nem megfelelően dokumentálták az ellátását;
• nem kapott választ a korábbi megkeresésére;
• az intézmény működési rendje vagy gyakorlata betegjogi szempontból aggályos.

Szóban vagy írásban érdemes panaszt tenni?

Az Eütv. alapján a panasz szóban és írásban is megtehető. Gyakorlati szempontból azonban komolyabb ügyben célszerű írásban panaszt tenni.

Az írásbeli panasz előnye, hogy:

• később bizonyítható, pontosan mit kifogásolt a beteg;
• igazolható a panasz benyújtásának időpontja;
• megjelölhetők a konkrét dokumentumok, dátumok, személyek;
• könnyebb nyomon követni a válaszadási határidőt;
• későbbi jogi eljárásban is jelentősége lehet.

Szóbeli panasz esetén is érdemes kérni, hogy a panaszt jegyzőkönyvezzék, vagy legalább írásban visszaigazolják.

Mit tartalmazzon a betegjogi panasz?

Egy jól megfogalmazott betegjogi panasz legyen konkrét, tárgyszerű és dokumentálható.

Érdemes szerepeltetni benne:

• a beteg nevét és elérhetőségét;
• az érintett egészségügyi intézmény nevét;
• az ellátás időpontját;
• az érintett osztályt, rendelést vagy szolgáltatást;
• ha ismert, az érintett egészségügyi dolgozó nevét;
• a sérelmezett esemény pontos leírását;
• azt, hogy milyen betegjog sérülhetett;
• milyen dokumentumok állnak rendelkezésre;
• mit kér a beteg az intézménytől;
• kéri-e a dokumentáció kiadását;
• kéri-e az ügy kivizsgálását;
• kér-e írásbeli választ.

Nem célszerű a panaszban túl általánosan fogalmazni, például csak annyit írni, hogy „rosszul bántak velem” vagy „nem megfelelő volt az ellátás”. Ehelyett azt kell leírni, hogy pontosan mi történt, mikor történt, ki volt jelen, és miért sérelmes a beteg szerint.

Mennyi időn belül kell választ adni a panaszra?

Az Eütv. 29. § (2) bekezdése szerint az egészségügyi szolgáltató, illetve a fenntartó köteles a panaszt kivizsgálni, és annak eredményéről a beteget a lehető legrövidebb időn belül, de legfeljebb 30 munkanapon belül írásban tájékoztatni.

Ez fontos határidő. Ha az intézmény vagy fenntartó nem válaszol, nem érdemben válaszol, vagy a válasz alapján a beteg továbbra is sérelmesnek tartja az ügyet, felmerülhet a betegjogi képviselő, az illetékes hatóság vagy ügyvéd bevonása.

Az Eütv. 29. § (4) bekezdése azt is előírja, hogy a panaszokat nyilván kell tartani, és a panasszal, illetve annak kivizsgálásával összefüggő iratokat 5 évig meg kell őrizni.

Mit kérhet a beteg a panaszban?

A panasz célja nem mindig ugyanaz. A beteg kérheti például:

• az ügy kivizsgálását;
• írásbeli magyarázat adását;
• a dokumentáció kiadását;
• hiányos dokumentáció pótlását vagy tisztázását;
• intézményi intézkedés megtételét;
• a betegjogok jövőbeni tiszteletben tartását;
• bocsánatkérést (elégtétel adását);
• a kapcsolattartási vagy tájékoztatási gyakorlat felülvizsgálatát;
• annak megjelölését, hogy milyen további jogorvoslati lehetősége van.

Ha a beteg kifejezetten kártérítést vagy sérelemdíjat kíván érvényesíteni, az már túlmutathat az egyszerű betegjogi panaszon. Ilyenkor célszerű ügyvédhez fordulni, mert a követelés jogcíme, bizonyíthatósága és összegszerűsége külön jogi vizsgálatot igényel.

Mi a különbség a betegjogi panasz és a kártérítési igény között?

A betegjogi panasz célja általában az, hogy az intézmény kivizsgálja a történteket, választ adjon, intézkedjen, kiadja a dokumentációt, vagy rendezze a betegjogi sérelmet.

A kártérítési igény ezzel szemben már polgári jogi követelés. Ilyenkor azt kell vizsgálni, hogy:

• történt-e szakmai szabályszegés vagy jogellenes magatartás;
• keletkezett-e kár;
• bizonyítható-e az okozati összefüggés;
• milyen dokumentáció áll rendelkezésre;
• szükséges-e igazságügyi orvosszakértő;
• van-e sérelemdíj vagy vagyoni kár iránti igény.

Ezért a betegjogi panasz gyakran első lépés lehet, de nem minden esetben elegendő, ha a beteg konkrét jogi igényt szeretne érvényesíteni.

Tipikus hiba betegjogi panasznál

Gyakori hiba, hogy a beteg vagy hozzátartozó csak szóban panaszkodik, de nem marad írásos nyoma az ügynek.

Szintén gyakori hiba, hogy a panasz túl általános, nem tartalmaz dátumot, konkrét eseményt, érintett osztályt, dokumentumot vagy pontos kérelmet.

Komolyabb ügyben célszerű először összegyűjteni:

• zárójelentést;
• ambuláns lapot;
• leleteket;
• műtéti dokumentációt;
• beleegyező nyilatkozatot;
• e-mailt, üzenetet, fényképet;
• tanúk adatait;
• korábbi panaszokat és válaszokat.

A panasz akkor tud hatékony lenni, ha abból világosan látszik, hogy a beteg mit sérelmez, mire alapítja az állításait, és milyen választ vagy intézkedést kér.

Hatósági panasz és közérdekű bejelentés: NNGYK vagy kormányhivatal

A szolgáltatónál vagy a fenntartónál tett betegjogi panasz mellett hatósági bejelentésre is van lehetőség, ha a probléma nem egyedi betegjogi igény, hanem az egészségügyi szolgáltató működésével, ellátási gyakorlatával vagy hatósági szempontból vizsgálható hiányossággal kapcsolatos. A hatósági eljárás a működés jogszerűségét és szakszerűségét vizsgálja, egyéni kártérítési vagy sérelemdíj-igényt nem bírál el, arra a polgári jogi út szolgál (14. pont).

Az egészségügyi államigazgatási szerv kijelöléséről szóló 385/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet alapján a hatáskör megoszlik. A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központnál (NNGYK, az országos tisztifőorvos) tehető bejelentés különösen az alábbi tevékenységet végző szolgáltatókkal szemben:

• fekvőbeteg-szakellátás;
• mentés, betegszállítás, vérellátás;
• haemodialízis;
• sejt- és szövetbank, biobank;
• IVF, klinikai genetika, genetikai tanácsadás, molekuláris genetikai laboratóriumi diagnosztika;
• fekvő- és járóbeteg-szakellátást egyidejűleg nyújtó szolgáltató, ideértve az ilyen szolgáltató önálló járóbeteg-szakellátását is;
• az állami mentőszolgálat által biztosított háziorvosi és házi gyermekorvosi ügyeleti ellátás.

Ha a szolgáltató alapellátást (például háziorvosi, fogorvosi ellátást) vagy önálló járóbeteg-szakellátást nyújt, és ide tartozik az önálló szakrendelők és a magánszolgáltatók jelentős része, a bejelentés címzettje a területileg illetékes vármegyei, illetve fővárosi kormányhivatal népegészségügyi feladatkörében eljáró járási (fővárosi kerületi) hivatala.

A bejelentés formája és határideje

A panaszokról, a közérdekű bejelentésekről, valamint a visszaélések bejelentésével összefüggő szabályokról szóló 2023. évi XXV. törvény alapján a hivatalos ügyintézés alapja az írásban tett, névvel, lakcímmel és aláírással ellátott bejelentés; az azonosíthatatlan (névtelen) bejelentés vizsgálata főszabály szerint mellőzhető. A bejelentésben érdemes szerepeltetni:

• ki a panaszos;
• melyik intézmény vagy szolgáltató érintett;
• mikor és hol történt az eset;
• pontosan mi a sérelem;
• milyen választ, intézkedést vagy vizsgálatot kér a bejelentő;
• milyen dokumentumok támasztják alá a bejelentést.

A panaszt a beérkezésétől számított 30 napon belül kell elintézni. Ha a vizsgálat előreláthatólag hosszabb ideig tart, erről a panaszost az elintézés várható időpontjának és az indokoknak a megjelölésével tájékoztatni kell, az elintézés határideje azonban ilyenkor sem haladhatja meg a hat hónapot (2023. évi XXV. törvény 3. §). A bejelentéssel ugyanakkor nem érdemes késlekedni: a sérelmezett tevékenységről való tudomásszerzéstől számított hat hónapon túl előterjesztett panasz vizsgálata mellőzhető, a sérelmezett tevékenység bekövetkeztétől számított egy éven túl előterjesztett panasz vizsgálatát pedig a hatóság mellőzi (2023. évi XXV. törvény 4. §).

Az NNGYK felé a bejelentés a tisztifoorvos@nngyk.gov.hu vagy az igazgatas@nngyk.gov.hu címen, az NNGYK ügyfélkapuján, valamint postai úton (1437 Budapest, Pf. 777) tehető meg, telefonos elérhetőség: (1) 476 1100. Az aktuális elérhetőségek és a bejelentőfelület az NNGYK honlapján ellenőrizhetők.

Az egészségügyi dolgozó magatartásával, hangnemével, kommunikációjával összefüggő etikai vétség gyanúja esetén emellett a Magyar Orvosi Kamara, illetve az érintett szakmai kamara etikai eljárása is kezdeményezhető.

A 12. pontban tárgyalt listás helyzetekben, például ha a beteg álláspontja szerint indokolatlanul sorolták hátrébb, vagy a távoli közfinanszírozott időpont mellett ugyanaz az orvos a saját magánrendelését ajánlja, első lépésként az intézményi írásbeli tájékoztatáskérés és a betegjogi panasz célszerű; rendszerszintű vagy súlyosabb szabálytalanság gyanúja esetén hatósági bejelentés is tehető.

12. Várólista, előjegyzési lista, betegfogadási lista: mit ellenőrizhet a beteg?

Jogszabályi alap: Eütv. 9. §, Ebtv. 5/B. § és 20. §, 287/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet, 45/2006. (XII. 27.) EüM rendelet

Ha a beteg nem kap azonnali ellátást, jellemzően valamilyen listára kerül. Nem mindegy azonban, hogy várólistáról, intézményi előjegyzési listáról vagy betegfogadási listáról van szó, mert ezek eltérő ellátási helyzetekhez kapcsolódnak, és az ellenőrzésük módja sem azonos. Az Eütv. 9. § alapján a beteg a várakozás okáról és várható időtartamáról tájékoztatásra jogosult. Fontos, hogy az Eütv. 9. § (1) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettség nem a beteg kérésére áll fenn: ha a szolgáltató nem tud az egészségi állapot által indokolt legrövidebb időn belül ellátást adni, külön kérés nélkül is tájékoztatnia kell a beteget arról, hogy az ellátás mely más egészségügyi szolgáltatónál biztosítható. A beteget várólistára helyezni akkor kell, ha az ellátás más szolgáltatónál nem biztosítható, vagy ha a beteg a másik szolgáltatónál történő ellátást nem fogadja el 

Intézményi várólista

Az intézményi várólista fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátáshoz, jellemzően tervezhető műtéthez, beavatkozáshoz kapcsolódik. A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 20. § (1) és (2) bekezdése alapján a finanszírozott szolgáltató a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásokat meghatározott esetekben, valamint tartós kapacitáshiány esetén intézményi várólista alapján teljesíti. A várólista adatai a NEAK nyilvános országos várólista-nyilvántartásában ellenőrizhetők, a beteg pedig a részére átadott egyedi azonosítóval a saját várólistás helyét és tervezett időpontját is nyomon követheti.

Intézményi előjegyzési lista

Az intézményi előjegyzési lista szintén a fekvőbeteg-szakellátáshoz kapcsolódik, de nem azonos a hétköznapi értelemben vett időpontfoglalással. Az Ebtv. 5/B. § u) pontja szerint erre a várólistától elkülönítetten vezetett listára akkor kerül a beteg, ha saját kérésére az ellátás tervezett időpontja legalább 14 nappal későbbi, mint az intézményi várólista alapján meghatározható legkorábbi időpont (Ebtv. 20. § (3c) bekezdés). Ez is a NEAK nyilvántartási rendszerében követhető.

Betegfogadási lista

A betegfogadási lista a járóbeteg-szakellátáshoz kapcsolódik: szakrendelés, kontrollvizsgálat, ambuláns diagnosztikai vizsgálat esetén jellemzően erről van szó. Az Ebtv. 5/B. § m) pontja és 20. § (1) bekezdés b) pontja alapján a szolgáltató a járóbeteg-szakellátásokat betegfogadási lista alapján teljesíti. A listát szakrendelésenként kell vezetni, a vezetéséért felelős személyt a szolgáltató szervezeti és működési szabályzatában kell kijelölni, a felkerülés pedig személyesen, telefonon vagy elektronikus úton kezdeményezhető (287/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 13/A. §). A betegfogadási listának nincs a műtéti várólistához hasonló országos nyilvános felülete, ezért elsődlegesen az adott szolgáltatónál ellenőrizhető.

Ki határozza meg a sorrendet, és mikor lehet attól eltérni?

A lista nem az orvos szabad belátása szerint kezelhető nyilvántartás. Az Ebtv. 20. § (3) bekezdése szerint a beteg az ellátásra az intézményi várólistára, illetve a betegfogadási listára történő felkerülés időpontja szerint jogosult. Ettől eltérni csak az Ebtv. 20. § (3a) bekezdésében meghatározott okból lehet, például az ellátás szakmai indokoltsága, az ellátás várható eredménye, a beteg saját kérése vagy a keresőképtelen beteg soron kívüli fogadása alapján. Az eltérés szakmai feltételeit a 45/2006. (XII. 27.) EüM rendelet határozza meg, és ha a beteg a sorrendtől eltérően veszi igénybe az ellátást, az eltérés alapjául szolgáló adatokat a beteg egészségügyi dokumentációjában rögzíteni kell. Ezek az adatok a dokumentáció megismerésének joga alapján (8. pont) a beteg számára megismerhetők.

A beteg kérheti az időpontja felülvizsgálatát is, ha álláspontja szerint az egészségi állapota gyorsabb ellátást indokol. Ilyenkor célszerű írásban kérni annak orvosszakmai vizsgálatát, hogy fennállnak-e a várólista, az intézményi előjegyzési lista vagy a betegfogadási lista szerinti sorrendtől való eltérésnek az Ebtv. 20. § (3a) bekezdése és a 45/2006. (XII. 27.) EüM rendelet szerinti feltételei, vagyis hogy a beteg ellátásának késedelme nagyobb kockázattal jár-e, mint a sorrend megváltoztatása következtében hátrébb sorolódó betegek ellátásának késedelme. A kérelmet érdemes friss leletekkel, beutalóval, háziorvosi vagy szakorvosi véleménnyel alátámasztani, mert az eltérés megítélése orvosszakmai kérdés. Ha az intézmény nem ad érdemi választ, vagy a beteg az indokolást nem tartja megfelelőnek, a 11. pontban leírtak szerint betegjogi panaszt tehet, illetve betegjogi képviselőhöz fordulhat. Sürgős szükség esetén a beteg nem listára kerül: az életmentő, illetve a súlyos vagy maradandó egészségkárosodás megelőzését biztosító ellátás azonnal megilleti (Eütv. 6. §).

Mit kérhet a beteg írásban?

Ha a beteg úgy érzi, hogy indokolatlanul sorolták hátrébb, nem elég szóban érdeklődni. Írásban kérheti a szolgáltatótól különösen:

• mikor került fel a listára, és milyen időponttal szerepel rajta;
• történt-e módosítás az eredeti időponthoz képest;
• ha történt módosítás, azt mikor, ki és milyen okból végezte;
• a besorolás a listára kerülés időpontja alapján történt-e;
• ha nem, milyen orvosszakmai, sürgősségi vagy más jogszabályi ok indokolta az eltérést;
• hol érhető el a szolgáltató listavezetésre vonatkozó szabályzata;
• ki a felelős az adott lista vezetéséért.

A beteg más betegek személyes vagy egészségügyi adatait nem kérheti ki, a saját besorolásáról, időpontja módosításáról és az eltérés indokáról azonban írásbeli tájékoztatásra jogosult.

Írásbeli kérelemhez használható mintaszöveg:

Kérem írásban tájékoztatni, hogy a megjelölt vizsgálat tekintetében mikor kerültem betegfogadási listára, milyen időponttal szerepelek a listán, és a besorolásom a listára kerülés időpontja alapján történt-e, vagy attól szakmai, sürgősségi vagy egyéb jogszabályi okból eltértek. Amennyiben az időpontom módosult, kérem a módosítás időpontjának, okának és orvosszakmai alapjának írásbeli közlését. Kérem továbbá az Eütv. 9. § (1) bekezdésére figyelemmel annak közlését, hogy az ellátás mely más közfinanszírozott egészségügyi szolgáltatónál biztosítható, és ott milyen módon kérhetek időpontot.

Mit tehet a beteg, ha nem kap érdemi választ?

Ha a beteg nem kap világos választ, betegjogi panaszt tehet a szolgáltatónál vagy a fenntartónál a 11. pontban leírtak szerint, és a panasz kivizsgálásáról legfeljebb 30 munkanapon belül írásbeli tájékoztatásra jogosult. Indokolt lehet a betegjogi képviselő bevonása is. A beteg emellett másik finanszírozott szolgáltatót is választhat, ahol rövidebb a várakozás; intézményi várólista esetén a másik szolgáltató várólistájára történő átkerülés szabályait a 287/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet rendezi.

13. A betegjogi képviselő szerepe

Jogszabályi alap: Eütv. 30-33/B. §

A betegjogi képviselő a betegjogok megismerésében és érvényesítésében segíti a beteget.

A betegjogi képviselő az egészségügyi szolgáltatótól független személy. A betegjogi képviselőt az Eütv. 30. § (1) bekezdése alapján az egészségügyért felelős miniszter által vezetett minisztérium (jelenleg az Egészségügyi Minisztérium) foglalkoztatja, a betegjogi képviselői hálózatot pedig az Integrált Jogvédelmi Szolgálatról szóló 381/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet szerinti Integrált Jogvédelmi Szolgálat működteti. A betegjogi képviselő nevét és elérhetőségét az egészségügyi szolgáltatónál ki kell függeszteni, illetve megismerhetővé kell tenni.

Segítséget nyújthat például:

• a betegjogok megértésében;
• az egészségügyi dokumentációhoz való hozzájutásban;
• a panasz megfogalmazásában;
• az intézményi ügyintézésben;
• meghatalmazás alapján a beteg képviseletében;
• jogsértő gyakorlat vagy hiányosság jelzésében.

A betegjogi képviselő különösen akkor lehet hasznos, ha a beteg nem tudja, hogyan fogalmazza meg a panaszát, nem kapja meg a dokumentációját, nem tudja, milyen betegjog sérülhetett, vagy nem érti az intézmény válaszát.

Fontos azonban, hogy a betegjogi képviselő nem azonos az ügyvéddel. A betegjogi képviselő elsősorban betegjogi támogatást, tájékoztatást és panaszkezelési segítséget nyújt. Ha kártérítési igény, sérelemdíj, peres eljárás vagy egészségügyi dokumentáció részletes jogi értékelése merül fel, ügyvédi segítség is indokolt lehet.

14. Panasz, sérelemdíj, kártérítés: mi a különbség?

Nem minden betegjogi probléma jelent automatikusan kártérítési ügyet.

Három helyzetet érdemes elkülöníteni:

Betegjogi panasz

Betegjogi panasz merülhet fel például akkor, ha a beteg nem kapott megfelelő tájékoztatást, nem jut hozzá az irataihoz, nem megfelelő bánásmódban részesült, vagy az intézmény nem tartotta tiszteletben a kapcsolattartási jogát.

Sérelemdíj

Személyiségi jogi sérelem esetén sérelemdíj merülhet fel. Ennek általános szabályát a Ptk. 2:52. § tartalmazza. Sérelemdíj például emberi méltóság, magántitok, személyes adatok, testi épség vagy más személyiségi jog megsértése esetén jöhet szóba.

Kártérítés

Kártérítési igény akkor merülhet fel, ha a betegnek vagyoni vagy egészségügyi kára keletkezett, és vizsgálható, hogy az okozati összefüggésben áll-e az egészségügyi ellátással.

Fontos speciális szabály, hogy az Eütv. 244. §-a alapján az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggésben keletkezett kárigényekre, valamint a személyiségi jogsértés miatt követelhető igényekre a Ptk.-nak a szerződésen kívül okozott kárért való felelősségre, illetve a személyiségi jogok megsértésének szankcióira vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni. Az igény érvényesítésére főszabály szerint a Ptk. általános, ötéves elévülési ideje irányadó.

Egészségügyi kártérítési ügyben jellemzően vizsgálni kell:

• történt-e szakmai szabályszegés;
• megfelelő volt-e a tájékoztatás;
• keletkezett-e kár;
• bizonyítható-e az okozati összefüggés;
• rendelkezésre áll-e a teljes dokumentáció;
• szükséges-e igazságügyi orvosszakértő bevonása.

Tipikus betegjogi problémák

Gyakori betegjogi problémák lehetnek:

• a beteg nem kap érthető tájékoztatást;
• nem magyarázzák el a műtét vagy beavatkozás kockázatait;
• a beteg nem kapja meg az egészségügyi dokumentációját;
• a hozzátartozót indokolatlanul kizárják a kapcsolattartásból;
• nem világos, kinek adható információ a beteg állapotáról;
• az intézmény nem válaszol érdemben a panaszra;
• a beteg emberi méltóságát sértő bánásmódban részesül;
• a zárójelentés vagy lelet hiányos vagy nehezen értelmezhető;
• egészségkárosodás gyanúja merül fel;
• nem világos, hogy betegjogi panaszról vagy kártérítési ügyről van-e szó.

Gyakorlati példák

1. A beteg nem kapja meg a dokumentációját

A beteg műtéten esik át, később panaszt szeretne tenni, de az intézmény nem adja ki a teljes dokumentációt. Ilyenkor az Eütv. 24. § szerinti dokumentáció-megismerési jog lehet az első jogi kiindulópont.

2. Nem magyarázzák el a beavatkozás kockázatát

A beteg aláír egy beleegyező nyilatkozatot, de állítása szerint nem kapott érthető tájékoztatást a beavatkozás lényeges kockázatairól. Ilyenkor nemcsak az orvosi ellátás szakmai megfelelősége, hanem az Eütv. 13-14. § szerinti tájékoztatás is vizsgálandó.

3. Hozzátartozó nem kap információt

A hozzátartozó érdeklődik a beteg állapotáról, de az intézmény nem ad információt. Ilyenkor meg kell vizsgálni, hogy a beteg adott-e felhatalmazást, kizárt-e valakit a tájékoztatásból, illetve milyen szabályok vonatkoznak az orvosi titoktartásra.

4. A beteg orvosi javaslat ellenére távozik

A beteg elhagyja a kórházat, bár az orvos ezt nem javasolja. Ilyenkor fontos, hogy a távozási szándékot dokumentálják, és a beteg megfelelő tájékoztatást kapjon a távozás kockázatairól.

5. A panaszra nem érkezik érdemi válasz

A beteg írásban panaszt tesz, de az intézmény nem válaszol érdemben, vagy nem tartja a törvényi határidőt. Ilyenkor érdemes ellenőrizni, hogy a panaszt megfelelő címzettnek küldték-e, igazolható-e a benyújtás, és indokolt-e betegjogi képviselő vagy ügyvéd bevonása.

Ellenőrzőlista betegnek vagy hozzátartozónak

Betegjogi probléma esetén érdemes ellenőrizni:

• Megvan a teljes egészségügyi dokumentáció?
• Van zárójelentés, ambuláns lap, lelet, műtéti dokumentáció?
• Írásban kérte a dokumentációt?
• Tudja, pontosan mikor, hol és ki látta el?
• Kapott tájékoztatást a beavatkozás előtt?
• Aláírt beleegyező nyilatkozatot?
• Tudja, milyen kockázatokra hívták fel a figyelmét?
• Van tanú, e-mail, üzenet vagy más bizonyíték?
• Panaszt tett az intézménynél?
• Igazolható a panasz benyújtása?
• Kapott írásbeli választ a panaszra?
• Fordult betegjogi képviselőhöz?
• Keletkezett egészségkárosodás vagy vagyoni kár?
• Szükséges lehet orvosszakértő bevonása?
• Nem évülési vagy más határidős kérdésről van-e szó?

Mikor érdemes ügyvédhez fordulni?

Betegjogi ügyben különösen akkor érdemes ügyvédhez fordulni, ha:

• egészségkárosodás gyanúja merül fel;
• műtét, szülés, sürgősségi ellátás vagy diagnosztikai hiba miatt keletkezett probléma;
• az egészségügyi szolgáltató nem adja ki a dokumentációt;
• a beteg nem kapott megfelelő tájékoztatást;
• elutasították vagy figyelmen kívül hagyták a panaszát;
• sérelemdíj vagy kártérítés lehetősége merül fel;
• hozzátartozó halála vagy súlyos állapotromlása miatt kell vizsgálni az ellátást;
• nem világos, hogy betegjogi panaszról, hatósági ügyről vagy kártérítési igényről van-e szó.

Az ügyvéd feladata ilyen esetben az, hogy áttekintse az egészségügyi dokumentációt, tisztázza a jogi lehetőségeket, szükség esetén szakértő bevonását javasolja, és megállapítsa, hogy van-e reális panasz-, sérelemdíj- vagy kártérítési igény.

GYIK – Gyakran Ismételt Kérdések

Milyen jogai vannak a betegnek Magyarországon?

A betegnek joga van többek között az egészségügyi ellátáshoz, az emberi méltósághoz, a kapcsolattartáshoz, a tájékoztatáshoz, az önrendelkezéshez, az egészségügyi dokumentáció megismeréséhez és az orvosi titoktartáshoz.

Kérhetem az egészségügyi dokumentációmat?

Igen. Az Eütv. 24. § alapján a beteg jogosult megismerni a róla készült egészségügyi dokumentációt. Ez lehet zárójelentés, ambuláns lap, lelet, műtéti dokumentáció vagy más egészségügyi irat.

Kinek adhat információt az orvos az állapotomról?

Főszabály szerint annak, akit a beteg erre feljogosít. A beteg azt is meghatározhatja, hogy kiket zár ki az egészségügyi adatai megismeréséből. Bizonyos esetekben azonban jogszabály eltérő adatközlést írhat elő vagy engedhet meg.

Kell-e beleegyezés az egészségügyi beavatkozáshoz?

Főszabály szerint igen. Az egészségügyi beavatkozás feltétele a beteg megfelelő tájékoztatáson alapuló, kényszertől, fenyegetéstől és megtévesztéstől mentes beleegyezése.

Visszautasíthatom az ellátást?

Bizonyos feltételek mellett igen, de az ellátás visszautasítása különösen életmentő vagy életfenntartó beavatkozás esetén szigorú törvényi feltételekhez kötött.

Hogyan lehet betegjogi panaszt tenni?

A beteg az egészségügyi ellátással kapcsolatban az egészségügyi szolgáltatónál vagy a fenntartónál szóban vagy írásban panaszt tehet. Komolyabb ügyben célszerű írásban panaszt tenni, és megőrizni a benyújtás igazolását.

Mennyi időn belül kell válaszolni a betegjogi panaszra?

Az egészségügyi szolgáltató vagy a fenntartó köteles a panaszt kivizsgálni, és annak eredményéről a beteget a lehető legrövidebb időn belül, de legfeljebb 30 munkanapon belül írásban tájékoztatni.

Mit tartalmazzon egy betegjogi panasz?

Egy betegjogi panaszban célszerű megjelölni a beteg adatait, az intézményt, az ellátás időpontját, az érintett osztályt vagy szolgáltatást, a sérelmezett esemény pontos leírását, a rendelkezésre álló dokumentumokat, valamint azt, hogy a beteg milyen választ vagy intézkedést kér.

Mit csinál a betegjogi képviselő?

A betegjogi képviselő segíti a beteget jogai megismerésében és érvényesítésében. Segíthet a dokumentációhoz való hozzájutásban, a panasz megfogalmazásában és meghatalmazás alapján bizonyos eljárásokban is.

Minden rossz ellátási élmény orvosi hiba?

Nem. Lehet betegjogi sérelem, kommunikációs probléma, dokumentációs hiányosság, panaszra okot adó helyzet vagy kártérítési, sérelemdíj jellegü ügy is. A pontos megítéléshez a dokumentáció és az ügy körülményeinek részletes vizsgálata szükséges.

Mikor lehet kártérítést kérni egészségügyi ellátás miatt?

Kártérítési igény akkor merülhet fel, ha bizonyítható jogellenes vagy szakmailag nem megfelelő ellátás, kár és okozati összefüggés áll fenn. Ezek megítéléséhez általában orvosszakmai és jogi vizsgálat szükséges.

Mikor járhat sérelemdíj betegjogi ügyben?

Sérelemdíj akkor merülhet fel, ha a beteget személyiségi jogi sérelem éri, például emberi méltóságának, magántitkának, személyes adatainak, testi épségének vagy más személyiségi jogának megsértése miatt.

Kapcsolódó jogi kérdések

• Hogyan lehet kikérni az egészségügyi dokumentációt?
• Mit jelent a tájékoztatáshoz való jog?
• Mikor sérülhet az önrendelkezési jog?
• Mikor fordulhat betegjogi képviselőhöz?
• Orvosi hiba vagy betegjogi sérelem történt?
• Mikor járhat sérelemdíj betegjogi ügyben?
• Mit lehet tenni, ha az intézmény nem válaszol a panaszra?
• Ki kaphat felvilágosítást a beteg állapotáról?
• Mit jelent az orvosi titoktartás?
• Mikor érdemes ügyvédhez fordulni egészségügyi kártérítési ügyben?

Jogszabályi háttér

A betegjogi témakör legfontosabb jogszabályai:

• 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről;
• 1997. évi XLVII. törvény az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről;
• 1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól (Ebtv.) – várólista, előjegyzési lista, betegfogadási lista;
• 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről;
• 2023. évi XXV. törvény a panaszokról, a közérdekű bejelentésekről, valamint a visszaélések bejelentésével összefüggő szabályokról – hatósági panasz elintézési határidői;
• az (EU) 2016/679 rendelet (GDPR) – az egészségügyi adatok kezelésének és a dokumentáció-másolat díjmentességének adatvédelmi háttere;
• 287/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet – a várólista alapján nyújtható ellátások részletes szabályai;
• 45/2006. (XII. 27.) EüM rendelet – a várólista-sorrend kialakítása és az eltérés szakmai feltételei;
• 385/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet – az egészségügyi államigazgatási szerv kijelölése (NNGYK és kormányhivatal hatásköre);
• 381/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet az Integrált Jogvédelmi Szolgálatról.

Kiemelt Eütv.-rendelkezések:

• Eütv. 6-9. § – egészségügyi ellátáshoz való jog;
• Eütv. 10. § – emberi méltósághoz való jog;
• Eütv. 11. § – kapcsolattartás joga;
• Eütv. 12. § – gyógyintézet elhagyásának joga;
• Eütv. 13-14. § – tájékoztatáshoz való jog;
• Eütv. 15-19. § – önrendelkezéshez való jog;
• Eütv. 20-23. § – ellátás visszautasításának joga;
• Eütv. 24. § – egészségügyi dokumentáció megismerésének joga;
• Eütv. 25. § – orvosi titoktartáshoz való jog;
• Eütv. 26-27. § – beteg kötelezettségei;
• Eütv. 28-29. § – betegjogok érvényesítése és panasz;
• Eütv. 30-33/B. § – betegjogi képviselő és a betegjogi képviselőt foglalkoztató szerv;
• Eütv. 244. § – az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggő kártérítési és sérelemdíj-igényekre alkalmazandó szabályok.

Kiemelt Ptk.-rendelkezés:

• Ptk. 2:52. § – sérelemdíj.

Szerző és szakmai felülvizsgálat

Szerző és szakmai felülvizsgálat: Dr. Vizeli Kornél ügyvéd

Publikálás időpontja: 2025.07.01.

Szakmai felülvizsgálat időpontja: 2026.07.01.

A jelen tájékoztató általános jogi információkat tartalmaz, és nem minősül egyedi ügyben adott jogi tanácsadásnak. A betegjogi, egészségügyi kártérítési és sérelemdíjjal kapcsolatos ügyek megítélése mindig az adott ügy konkrét körülményeitől, az egészségügyi dokumentáció tartalmától, az ellátás szakmai szabályaitól, az okozati összefüggés bizonyíthatóságától és az alkalmazandó jogszabályoktól függ. Konkrét ügyben célszerű ügyvédhez fordulni.